1926. szeptember 19-én adták át Piero Pirelli ajándékát az AC MILAN számára. Az építkezés mindössze 13 hónapig tartott és mai áron 2 millió dollárba, azaz fél milliárd forintba került. A négy tribünön együttesen 10.000 néző szoríthatott kedvenc csapatáért. 1939-ben a lelátókat átalakították, hogy teljesen körülöleljék a játékteret, így a befogadóképesség is megnőtt 55.000-re. Az építkezések majdani 150 ezres kapacitást vetítettek előre, de 1952 márciusában Milánó önkormányzata úgy döntött, hogy 100.000 embernél többet nem engedhetnek be a stadionba. A végső formáját 1989-ben kapta a létesítmény, amikor az 1990-es olaszországi világbajnokságra építették újjá. Megépült a harmadik szint is (gyakorlatilag a második emelet meghosszabbítása), amit az oly' jellegzetesen barázdált oszlopok (11 db.) támasztanak alá. A négy saroktorony a többihez hasonlóan lifteket és egyéb létesítményeket is tartalmaz, de ezek tartják a masszív tetőt is. A San Siro a futball tökéletes szentélye. A kétemeletes építményt a nézők közlekedését segítő folyosórendszer teljesen behálózza. A játéktér mérete 105x68 méter, míg a stadion egyszerre 85.433 ember befogadására alkalmas. Természetesen csak ülőhelyek vannak, ahogyan ez el is várható. A milánói aréna 1990-ben vette fel az egykori Inter-legenda, Giuseppe Meazza nevét, akit a Milan drukkerek elfelejtenek megemlíteni. és San Sirónak hivják az arénát. De mit beszélek én Milanról, az Inter ultrák birodalma a stadion északi része, amikor a milánói derbyn az Inter a pályaválasztó, 60 ezer kékfeke fanatikus buzdítja egyszerre az Intert ebben a fantasztikus arénában. És bár sokan azt mondják hogy a Milan szurkolók famatikusabbak az Inter híveinél ebben azért tévednek.... A stadion egyébként metróval és villamossal is megközelíthető. A csapat pedig Appiano Gentileben végzi a napi edzéseket, egyszóval ez a terület a Nerazzurrik főhadiszállása.