1975 július 5-én született az argentínai Floridában. Egy igazi vérbeli csatár, aki ha a tizenhatoson belül megkapja a labdát szinte azonnal gólhelyzetbe kerül. Ideális középcsatár, aki mind fejjel, mind lábbal veszélyes, agresszív és határozott. Olyan játékosokkal szerepelt eddig együtt a pályafutása során mint Batistuta, Claudio Lopez vagy a jelenlegi edzõje Mancini. A Serie-A ban eddig több mint száz gólt szerzett, ezt pedig nem sok játékos mondhatja el magáról. Argentínában a River Plate játékosa volt, az elsõ szezonja 1993-94-re datálható, ekkor 25 meccsen 13 gólt szerzett. A következõ évben 5 gól 18 találkozón, még 1995-96-ban szintén 5 gól ezúttal 21 mérkõzésen. 1996 nyarán 21 évesen érkezett Olaszországba, ahol a Parma csatára lett. Az elsõ évben meg is hálálta a bizalmat, mert 12 gólt szerzett a bemutatkozó szezonjában. 1998-99 ban tovább javította ezt a számot, akkor 16 gólt lõtt 30 mérkõzésen. 1999-2000 ben pedig már 22-õt. Ezt a fejlõdést a Lazio vezetõi is látták és a friss bajnokcsapat le is igazolta az argentin csatárt. Nem vallott szégyent Romában sem, mert az elsõ szezonban 2000-01 ben 32 meccsen 26 gólt lõtt és olasz gólkirály lett. Argentínában a River színeiben Libertadores Kupát nyert 1995/96-ban. Olaszországban a Parmaval nyert egy Coppa Italiát, egy UEFA Kupát és egy olasz Szuperkupát, még a Lazio-val szintén egy Szuperkupát. Az Interhez Ronaldo helyére érkezett 2002 nyarán. Vieri mellett az elsõszámú támadója lett a klubnak. Hamar beilleszkedett, és az elsõ meccsektõl megkezdte borsos vételára megszolgálását. Érdekes módon míg a BL-ben kiemelkedõen gólerõs volt (Mazzola rekordját is megdöntötte), addig a bajnokságban inkább az elõkészítésben jeleskedett. Három hónap alatt feledtette Ronaldót. 2003 elsõ meccsén, január 12-én azonban súlyos combizom húzódást szenvedett. Visszatérése a szezon legvégére esett, és a tempót már nem tudta felvenni a többi csatárral, igaz így is gólokkal jutalmazta meg a szurkolókat akik sokáig vártak rá. 2003 augusztusában nagy meglepetésre elhagyta az Intert és a Chelsea-ba ment. Abramovics akkor vette meg a kékeket, és szinte minden sztárt leigazolt akit csak tudott. Távozásában szerepet játszhatott az is, hogy Cúper inkább Vieriben látta az "érinthetetlen" csatárt és nem benne. Elsõ éve nem sikerült valami fényesre. Az új légkör és az új bajnokság azonban nem váltotta be a reményeket. 1 év után kölcsönvette õt a másik milánói csapat, az AC Milan. Itt is nehezen lendült bele a góllövésre, de tavaszra meghatározó támadója lett a piros-feketéknek. Ennyi éppen elég volt ahhoz, hogy a Chelsea visszavigye õt Londonba. A tavalyi éve talán még annyira sem sikerült jól mint a 2003-as. Igaz bajnoki címet nyert és többet is játszott, de a góllövés kevésbé ment neki. A 2006-os VB-n Elefántcsontpart, Szerbia és Mexico ellen is betalált, aztán a VB után kijelentette, vissza akar térni Milánóba. A Milán augusztusban kiszállt az érte folytatott harcból, így az Inter 2 éves szerzõdését fogadta el. A klubnak nem került pénzbe. 3 év után újra találkozhat Toldoval, J.Zanettivel, Materazzival, Cordobával és Recobával.