Tehetségét korán felismerték, így 16 évesen a 20 éven aluliak világbajnokságán tűnt fel először a futball nagyközönségének, s két év múlva már aranyéremre vezette a gauchókat az 1997-ben Afrikában rendezett ifi-VB-n. Az Argentinos Juniorsban tűnt fel, ott, ahol Maradona, de nemsokára már a Real játékosának vallhatta magát hiszen 1996-ben kapus bátyjával együtt a Real Madrid leigazolta, kb. 1 millió dollárt ért meg nekik a 16 éves tinizseni! A madridi B csapatot korán kinőtte, de még nem fért be Seedorf és Redondo, majd Makelele, Flavio és Celades mellett az egybe, így kölcsönadták hazájába: a River Plate-tel és az Independientével argentin bajnoki címet is nyert. 2001-ben, bár hívta a Bayern München, a Valencia, a Benfica és a Lazio is, meghosszabbította szerződését s maradt a Realnál - ezzel együtt is kölcsönadták, ezúttal a River Plate-nek. 2002 nyarán viszont nagy szüksége lett rá a királyi klubnak, hiszen Ronaldo leigazolása alaposan megcsappantotta a kasszát, így aztán Ronnie mellett ő és Portillo jelentette a nyári erősítéseket - valljuk meg, azért nem rossz trió. 2000-ben az argentin nagyválogatottban is bemutatkozhatott, de sokáig sem ott, sem klubjában nem volt stabil helye.

Érdekes módon irányító eredeti "szakmája", ifiként is így tűnt fel, sőt, odahaza kölcsönjátékosként is jobbára e poszton szerepelt - 26 gólt ért el három év alatt, ami nem rossz egy középpályástól. A Realnál már kissé hátravont szerepkörben, védekező középpályásként kell bizonyítania - posztján Guti és Ivan Helguera voltak vetélytársai, miután később Celadest a francia Bordeaux-nak, Flavio Conceicaot a német Dortmundnak kölcsönbe-, míg Makelele-t a Chelsea-nek végleg eladták. Mindenesetre 2003-ban már 24 alkalommal szerepelt a bajnokságban, a BL-ben pedig kilencszer vetették be. Nagy meccse a Barca elleni örökrangadó lehetett volna, ám itt két nagy gólhelyzetet is elpackázott. 2004-re a jó kezdet után a portugál Queiros alatt teljesen kiszorult a csapatból, pedig igencsak szüksége lett volna egy vízhordóra a középpályán, mert erőteljes átjáróház-hangulata volt a királyiak középső részének... Akkoriban gyakran lehetett arról hallani hogy távozik; (Solarival együtt) a Milant és az Intert emlegették, ám Camacho érkezésével ezek a hangok elhallgattak. Aztán derült égből a villámcsapás: minden előzetes híresztelés nélkül 2004 júliusának elején bejelentették hogy nem marad Madridban, s Davidsszel és Verónnal együtt az Inter középpályáját fogja erősíteni.

Bár némileg meglepő módon többet játszott Davidsnél, de az átlagosnál nem képes huzamosan jobban teljesíteni - s nem ezért hívták Milanóba, bár Mancini töretlenül bízik benne. Cuchu - bár képes "kispadoztatni" Davidset, Karagouniszt és Cristiano Zanettit is, de azt a pályát, amit egykoron jósoltak neki, már képtelen lesz befutni. Jól megérti egymást gaucho társával, Verónnal - a tökéletes védekezőmunka mellett nagyon jól segíti a támadásokat is (valaha ugye irányítónak készült), ráadásul szerencséjére az új szövetségi kapitányt José Pekermannak hívják, akinek az ificsapatokban első számú kedvence volt... "Cuchu" tagja volt természetesen a Konfederációs Kupán ezüstérmet szerzett válogatottnak is, s nyáron az Interből legfőbb vetélytársa, Edgar Davids egészen Angliáig, a Tottenham Hotspursbe menekült!