Roberto Baggio, az olasz futball fenegyereke 1967. február 18-án egy Vicenza melletti kisvárosban, Caldogno-ban született. Itt nõtt fel hét testvérével együtt és lett a foci szerelmese (édesapja már kiskora óta mindig kivitte magával a helyi rangadókra). Futball karrierét szülõvárosában, Caldogno-ban kezdte 9 évesen. Hamar felfigyeltek a tehetséges csatárfiúra, s amikor 1982-ben egy Leva nevû kiscsapatnak hat gólt lõtt, a mérkõzésre kilátogató fiatal tehetségek után kutató játékosfigyelõ (bizonyos Antonio Mora) felajánlotta, hogy igazoljon az akkor a Serie C1-ben szereplõ Vicenza csapatához. A kis Baggio vételára 500 dollár volt... 1984 februárjában már U-16-os válogatottnak mondhatta magát. Ráadásul az 1984/85-ös szezonja a Vicenzával pazarul sikerült. 29 mérkõzésen 12 gólt lõtt a Serie C1-ben, valamint öt kupameccsen kétszer is betalált, ezzel hozzásegítette csapatát, hogy feljusson az olasz másodosztályba a Serie B-be. Eközben 1985 januárjában lejátszotta elsõ junior válogatott mérkõzését. A kimagasló szezon után felfigyelt rá az elsõ osztályú Fiorentina gárdája és még májusban leigazolta a 18 éves csatártehetséget. Elsõ két évében a Fiorentinánál nem sok lehetõséget kapott, ráadásul térdsérüléssel bajlódott. Az 1987/88-as szezonra azonban meghatározó játékosává vált csapatának, hiszen 27 Serie A, valamint hét olasz kupa mérkõzésen már kilencszer zörgette meg ellenfelei hálóját. A következõ szezonban már igazi klasszis teljesítményt nyújtott: 30 Serie A találkozón 15 gólig juttott. Emellett tíz kupameccsen is pályára lépett, és egész pazar gólátlagot produkált (kilenc gólig jutott a kupában). Törvényszerû volt tehát, hogy Baggio-t behívják a válogatottba is. 1988 novemberében Rómában húzhatta elõször magára az olasz válogatott mezt a Hollandok ellen. A szezon végén elvette feleségül barátnõjét, Adreina-t, akivel már évekig együtt jártak. Az esküvõt szülõvárosában Caldogno-ban rendezték. Az 1989/90-es szezon ismét fantasztikusan sikerült, immár 17 gólig jutott a bajnokságban és nagy szerepet játszott abban, hogy a Fiorentina elsõ alkalommal európai kupában is indulhasson. Az UEFA kupában egybõl a döntõig meneteltek, ahol végül a Juventus állította meg Baggio-ékat. A szezon végén le is csaptak rá a torinóiak és 17 millió dolláros rekordösszegért leigazolták a még mindig csupán 23 éves játékost. Hogy mennyire szerették Firenzében, mutatja az a tény is, hogy eladását követõen tömegek tódultak az utcára, szinte lázadásszerû lincshangulatot keltve. Fiorentina elvesztette "kishercegét" (ahogy a szurkolók becézték), aki megindult a világhírnév felé vezetõ úton. Még mielõtt elsõ mérkõzésén pályára lépett volna a zebráknál, Baggio tagja lett az 1990-es világbajnokságon résztvevõ - és egyben rendezõ - olasz válogatottnak. A vb elsõ két mérkõzését a kispadon töltötte, miután azonban az olaszoknak nem nagyon ment a gólszerzés (mindkét meccset 1-0-ra hozták csupán), Azeglio Vicini szövetségi kapitány Baggio-t rakta be a kezdõ csapatba Schillaci mellé (Toto Schillaci késõbb a vb gólkirálya lett). És a páros tarolt! Baggio a vb leggyönyörûbb gólját rúgta a csehszlovákok ellen, az olaszok pedig bejutottak az elõdöntõbe, ahol Argentina várta a házigazdákat (az 1990-es vb Olaszországban került megrendezésre). A meccs reggelén azonban Vicini közölte Baggio-val, hogy nem lesz kezdõ, mert a fáradtság jeleit látja rajta. Baggio késõbb így kommentálta az esetet: "Azt mondta, hogy fáradtnak nézek ki. Dehát csak 23 éves voltam! Még a füvet is megettem volna, csakhogy játszhassak". Az argentínok kiverték az olaszokat, Baggio csupán a második félidõben kapott lehetõséget, de ez már nem segített rajtuk. Elsõ szezonja a Juventus színeiben igazán emlékezetes maradt számára. Nem csupán azért, mert 14 gólig jutott a bajnokságban, 13 találatig pedig a kupamérkõzéseken (olasz kupa, UEFA kupa, szuperkupa), hanem mert ekkor született meg elsõ gyermeke, Valentina. Ekkor Baggio már a Serie A egyik legjobb játékosának számított. Az elkövetkezendõ években is szórta a gólokat, kiemelkedõen jól sikerült az 1992/93-as szezonja (élete legjobbját nyújtotta), hiszen 27 bajnokin 21 gólig jutott. Ráadásul UEFA kupa gyõzelemre vezette csapatát. A következõ szezonban - immár több mint 100 Serie A góllal maga mögött - elnyerte az aranycipõt, amely Európa legtöbb gólt szerzõ csatára érdemel ki. Pályafutásának megkoronázásaképp ugyanekkor õt választották a világ legjobb játékosának is. 1984 júniusában pedig megszületett második gyermeke: Mattia. Az 1994-es amerikai világbajnokságon is végig remekelt, a döntõ azonban örökké emlékezetes marad számára. Az addig sziporkázó Baggio a döntõ pillanatban tizenegyest hibázott és ezzel az olaszok vereséget szenvedtek a harmadik világbajnokságukat nyerõ Braziliával szemben. A vb-t követõ szezonban elég sokat hagyott ki sérülés miatt, csak 8 gólig jutott a bajnokságban. A Juventus viszont megnyerte a Scudetto-t, valamint az olasz kupát is. 1995. július 6-án Roberto elhagyta Torinót, hogy az akkori világverõ olasz sztárklubban folytassa pályafutását. Baggio-t leigazolta az AC Milan. A Milanban azonban többnyire a cserepadon ült, igaz jócskán tele volt sztárokkal az észak-olasz gárda. Nem is igazán ment neki a gólszerzés, s bár ugyan újabb bajnokságot nyert a piros-feketékkel, 1997 nyarán a Bologna-hoz igazolt. A Bologna-ban pedig ismét bizonyíthatta mire képes. Élete legtöbb Serie A gólját rúgta egy idény alatt, 26 találkozón 22-szer volt eredményes. A szezont is fantasztikus sorozattal zárta, öt mérkõzésen nyolc gólt szerzett. Baggio újra az olasz futball legnagyobbjává nõtte ki magát. Az 1998-as francia világbajnokság elõtt szinte az egész olasz nép egy emberként követelte, hogy Maldini (Paolo Maldini édesapja) hívja be õt is a keretbe. Maldini engedett a nyomásnak - más választása nem nagyon volt - és meghívta Baggio-t a csapatba. A Chile elleni mérkõzésen a négy évvel korábbi kihagyott döntõ tizenegyes után újra a labda mögé állt, amikor a játékvezetõ büntetõt ítélt az olaszoknak. Az összes Baggio szimpatizáns és olasz drukker síri csendben figyelte világszerte, hogy Baggionak sikerült-e túllépnie a brazilok ellen kihagyott tizenegyes nyomasztó súlyán. Baggio nekifutott a labdának és nyugodtan értékesítette a büntetõt. Az olasz csatár újra régi formájában csillogott. Maldini azonban - mindenki ellenszenvét kiváltva ezzel - kihagyta Roberto-t a franciák elleni sorsdöntõ mérkõzés kezdõi közül. Mondani se kell: az olaszok kiestek, ráadásul egy olyan büntetõpárbaj során, amelyben Baggio újabb tizenegyest értékesített. De ezen a vb-n Baggio kilenc világbajnokságokon szerzett góljával minden idõk legeredményesebb olasz gólszerzõje lett a világbajnokságok történetében. Ezután az Interhez került, ahol annak ellenére, hogy szorgalmasan rúgta a gólokat (még csereként is), a következõ szezonban Marcello Lippi az új edzõ végleg a cserepadra számûzte és nyilvánosan kritizálta Baggio-t. Mivel úgy érezte, hogy 33 évesen még mindig képes régi színvonalán focizni, így 2000 szeptemberében a Brescia-hoz igazolt. Itt már sokadszor bizonyított és három szezonnal késõbb már 200. Serie A-s gólját is megszerezte.