A csapat 1908. március 9.én, egy hétfői éjjelen alakult meg. Este 9:30 után a klub alapító tagjai megfogalmazták az új klub alapszabályzatát. Ezután a klub tagjai hangos éljenzés közepette pezsgővel locsolták meg egymást, majd megválasztották a klub első elnökét, aki Giovanni Paramithiotti volt. Az elnök köszönetet mondott a jelenlévőknek, majd megkérte a grafikus Giorgio Muggianit, hogy tervezze meg a klub címerét. Ez a címer nagyban hasonlított a mai címerre hiszen a címer maga egy kék és egy fekete körből áll, aranysárga alapon, és ebben a körben 4 betű helyezkedett el. I M F C, azaz Internazionale Milano Football Club. A csapat 1910ben nyert először bajnokságot, bár az 1910- es években a Pro Vercelli nevü klub dominált a bajnokságban. A következő bajnokságra 10 évet kellett várnia a klub híveinek 1920 ban sikerült ujra megnyernünk a bajnokságot, bár ha az 1. világháború nem lett volna hamarabb is lehettünk volna bajnokok. A 20as évektől kezdve már magyarok is játszottak a csapatban. Kezdetben a 10 év mindig szerencsét hozott, hiszen 1930 ban és 40 ben is bajnok lett a csapat. 1926ban egy magyar középpályás Weisz Árpád volt az Inter első magyar labdarúgója, aki 1 évvel később már az Inter edzője lett. Egészen 1934ig irányította a klubot 2 évet kivéve. Az 1931-32es idényben Tóth István dirigálta a csapatot. Veisz távozása után Fedman gyula vette át a klub irányítását. Szembetűnő, és ugyanakkor nagyon nagy dolog, hogy 1926 és 36 között csak magyar edzők irányították az Intert. Az 1947-48as szezonban Garay Tibor 2 mérkőzésen szerepelt az Interben. Ugyanebben az évben került a csapathoz Szegedi Miklós, aki erdélyi-magyar játékos volt. Mindenképpen említést kell tennem Giuseppe Meazzáról is, (róla van elnevezve a Milan és az Inter által közösen használt stadion is.) Meaazzát a Milan elutasította, mivel túl vékonynak találta, az Inter vezetői pedig habozás nélkül leszerződtették, és utólag kiderült, hogy mekkora nyereség volt. Meazza született művész volt, akinek az igazi posztja középcsatár volt, de irányító szerepkörben is remekül tudott futballozni. Az ő érkezésével lett az Inter igazi ellenfél a többi klub szemében. Meazza híres volt a kapust kicsalogató találatairól, kicselezte az utolsó védőt is, majd kiprovokálta a kapusból, hogy jöjjön ki a labdára. Ezekben a napokban megváltozott a csapat neve, Ambrosia, majd Ambrosiana Inter az új név. Az Ambrosia Milánó védőszentjének a neve volt. Az Ambrosia 1938ban és 40ben is bajnok lett, majd 1945 után a klub ismét szabadon használhatta az Internazionale nevet. Ekkor Lennart Skoglund, Nyers István,és Benito Lorenzi voltak a klub meghatározó játékosai. Lorenzi vérbeli középcsatár volt, akinek a beceneve méreg volt, mivel gyilkos bombái voltak. A legnagyobb ász azonban Nyers István volt, aki első idényében 26 góllal gólkirály lett. Összesen 182 mérkőzésen 133 gólt szerzett az Inter mezében. 1953-54 és 1954-55ös idényben végre bajnok is lett a csapattal. Ekkor Alfredo Foni volt a klub vezetőedzője, és ő volt az aki a legendás catenaccio taktikát átültette az Inter játékába. 1955ben elnökváltáson esik át a csapat Carlo Rinaldo Massaronit Fernando Pozzani váltotta az elnöki székben. Őt követte Angello Moratti, aki a világ akkori legjobb csapatát faragta az Interből. 1960 ban elcsábította a BARCA akkori edzőjét Helanio Herrerát,és Luíz Suárezt a Barca aranylabdás csatárát. Az argentin szupertréner becenevén a (mágus) 1963ban már scudettot nyert az Interrel, és ettől kezdve éli a klub a fénykorát. A klub védelmének irányítója a Livornói születésű Armando Picchi volt, Burgnich és Guarneri a középső támadókat állította meg, míg a balhátvéd Fachetti a jobbszélsők életét keserítette meg. Bedin és Domenghini a 2 amolyan szűrő középpályás igyekezett a játékmesterhez Luiz Suarezhez passzolni, és ha ez sikerült akkor onnantól kezdve már nem lehetett megállítani az Inter akcióját. Suarez mértani pontos labdával hozta játékba a szélsőket Jairt, és Sandro Mazzolát. A szélsők vagy befejezték góllal az akciót, vagy tovább passzoltak a ballábas géniusznak Mario Corsonak. A csapat szekere remekül futott egymás után 3 scudettot nyert a gárda, és a 4.ket is csak a rájátszásban veszítettük el a Bologna ellenében. Ezenkívül nyertünk 2 Beket, és 2 Interkontinális kupát.Az első BEKET 1964ben nyerte a csapat, a Real Madridot vertük3-1re. Majd utána egy évvel ismét BEK győztesek lettünk, 1965ben a Benfica együttese is kikapott tőlünk. 1967ben ugyancsak BEK döntőt játszottunk, de sajnos a Celtic2-1 arányban legyőzött bennünket. 1972 május 22.ét gondolom midenki tudja és fájó szívvel emlékezhetünk rá hogy a világ akkori legjobb csapata az Ajax Johann Cruyff 2 góljával megverte az Intert Rotterdamban, bár 1971ben bajnok lett a csapat, csakúgy mint 1980ban. Ekkor már Ivanoe Fraizzoli volt a klub elnöke.1984ben ő is továbbadta a csapatot, mégpedig Ernesto Pellegrininek, aki óriási Inter szurkoló volt, és Milánóba hozta Karl Heinz Rumeniggét a tankszerű csatárt. A Milan sorozatos sikerei arra ösztönözték Pellegrinit, hogy új edzőt hozzon a klubhoz. Az elnök választása Giovanni Trapattonira esett, akivel 1989ben bajnok is lett a csapat. Nagyon nagy fájdalom viszont, hogy mindmáig ez a bajnoki cím az Inter utolsó bajnoki cime. A német játékosok Matthaus és Brehme mellett az argentín Diaz,a szardíniai Matteoli, a remek csatár Aldo Serena, Beppe Bergomi, Nicola Berti, és az olasz kapus Walter Zenga fémjelezték a Trapattoni féle szupercsapatot. Lothar Matthaus az Inter játékosaként kapta meg az aranylabdát 1990ben. Rajta kívül csak Ronaldo tudott aranylabdát nyerni a klub játékosaként. Trapattoni 1990/91ben nyert még egy UEFA kupát a csapattal, majd visszatért a Juventushoz, és ettől kezdve átok ül a csapaton. Legalábbis a bajnokságot tekintve, pedig az elnök ezúttal sem tétlenkedett, leigazolta a holland Dennis Bergkampot, a MILAN orra elől!. de egy UEFA kupán kivül 1993/94 semmit sem nyert vele a csapat. Az elnök pedig érezve a szurkolók elégedetlenségét átadta a klubot Massimo Morattinak. Az új elnök 1995ben leigazolta Roberto Carlost, 1997ben pedig Ronaldot. 1997ben a csapat UEFA kupa döntőt vesztett a Schalke ellen, a Realtól érkezett chílei Ivan Zamorano hagyta ki a végső 11est. 1995/96os idényben érkezett Milánóba a jelenlegi csapatkapitány, Javier Aldemar Zanetti, azaz Capitano aki mára az Inter legendájává vált, szegénynek óriási pechje van hiszen 7 éve játszik nálunk és ez idő alatt szinte semmit sem nyertünk, de azért egy UEFA kupát begyűjtött a csapat 1997/98ban. A bajnokságban viszont átok ült a klubon. 1997/98 első felében még az Inter fordult bajnokként, de a bajnokság végén a Juvétól peches vereséget szenvedtünk. 1999/2000es szezonban Marcello Lippi volt a csapat edzője, de egy Olasz kupa döntő, és egy 3. hely a bajokságban nem volt méltó eredmény ezért Lippinek mennie kellett. Őt Marco Tardelli követte a kispadon, de ő sem vált be. Moratti kereste az őj Herrerát, de sajnos nem találta, pedig Simonitól Lucescuig, Hodgsontől Lippiig próbálta megtalálni az uj edzőt, aki sikerre vezetheti az Intert. Hector Cúperrel úgy tűnt megtörik az átok, a Valenciával 2 BL döntőt elbukó mesterrel sem sikerült azonban bajnokságot nyernünk. Pedig mindössze a Laziot kellett volna legyőznünk de a római kékek 4-2re megverték az Intert, így a Juve lett a bajnok. A BL döntőről is egy hajszállal maradtunk le, hiszen a Milan ellen Sevchenko idegenben lőtt gólja döntötte el a továbbjutást.  A következő szezonban Ronaldo elment a Realhoz, de a csapat jól kezdte az új idényt hiszen 3-0ra verte az Arsenalt Londonban. A bajnokságban birtokolt 8. hely viszont Morattinak nem volt éppenséggel elfogadható, és akkor még finoman fogalmaztam..... és kirúgta Cúpert. Alberto Zaccheroni lett a csapat uj edzője,de ő sem maradt sokáig, hszen a bajnokság végén csak 4. ek lettünk, hiába hoztuk vissza Adrianot a Parmától. a 2004/2005 ös szezonban Roberto Mancinit kérte fel Fachetti a csapat irányítására, Mancio először rengeteg döntetlenjével tűnt ki, de aztán a tavaszi idény remekül sikerült, és ezt a Roma elleni Olasz Kupa, és a Juve elleni Olasz Szuperkupa diadallal toldotta meg. Reméljük a 2005/2006os szezon végén végre valahára bajnoki cimet ünnepelhet ismét Milánó kékfekete része...