1977. november 28-án, Rómában született. Az olasz labdarúgás egyik legtöbbet fejlõdõ játékosa, az amatõrfutballtól egészen a válogatottságig jutott! 1995-ben kezdett futballozni a tragikus sorsú futballistáról, Renato Curióról elnevezett csapatban. Négy évet töltött el Pescaraban, 108 mérkõzésen lépett pályára, általában a középpályán, ezeken 47 gólt szerzett. Ekkor még a nagyon jó szemû futballszakértõk sem hitték volna, hogy a jövõben Fabio az azúrkékek elsõszámú balhátvédje lesz. 1999 januárjában igazolt át a negyedik ligás Chietihez, egy nem túl nagy rakás aprópénzért cserébe. A Chietiben jobbára balhátvédet játszott, de alkalom adtán védekezõ középpályásként szerepelt a bordó-zöldeknél. A közép-itáliai csapat színeiben 68 mérkõzést vívott meg, 17 gólt jegyezve ezeken. Fõként gólerõsségének köszönhetõen 2001-ben élete legnagyobb elõrelépését végrehajtva, aláírta szerzõdését a Perugia együtteséhez. A piros-fehér csapat az ezredforduló környékén meghatározó szerepet játszott a Serie A mezõnyében. Grosso remekelt a Perugiában, fõként a nagycsapatok ellen. Elsõ idényében 17 meccsen lépett pályára, egy gólt szerzett. Az idény végén felmerült a neve az Inter vezetõi körében, de akkor még elvetették az ötletet. Így maradt Perugiában, második elsõ osztályú idényében már alapembernek számított, 29 alkalommal játszott, 4 gólt ért el. Ebben az idényben derült fény Fabio egyik különleges képességére: az évek során hatalmas rúgóerõre tett szert, és mindez kiváló technikával párosul! Érdekesség, hogy Grosso sosem volt durva játékos, de a Perugiában két év leforgása alatt összesen 16 sárgalapot, és egy pirosat érdemelt ki! A 2002-2003 szezonban (Grosso második évében) Cosmi csapata remekül helyt állt az olasz bajnokságban, a tabella elsõ felében végezve kiérdemelte az Uefa kupában való indulás jogát! A 2003-2004-es bajnoki évadban még 13 alkalommal pályára lépett a Perugia színeiben, két találatot elérve ezeken, és az Uefa kupában is szerepelt három meccsen, de idény közben, nagy döntést hozva a Palermóba igazolt. A rózsaszín csapat ekkor a B ligában szerepelt, de nagy álmokat dédelgettek, és ehhez remek játékosokat igazoltak, mint például a Bresciából Roberto Baggio csatártársát, Luca Tónit, a Bologna nevelését, Cristian Zaccardót, vagy az utánpótlás Európa bajnok Andrea Barzaglit! Fabio Grosso 21 mérkõzésen 1 góllal segítette bajnoki címhez, és feljutáshoz a szicíliai csapatot! Az olasz válogatottban 2003. április 30., Svájc ellen debütált, Trapattoni irányítása alatt. Grosso azon kevés játékosok egyike, akik a felnõtt válogatottság elõtt semmilyen korosztályos csapatban nem fordult meg! A 2004-2005-ös szezon nem csak neki, de a Palermonak is remekül sikerült, sokaknak meglepetést okozva a feljutást követõen rögtön az elsõ évben kiharcolták az Uefa kupában való indulás jogát! Grosso ebben az idényben 35 meccsen lépett pályára, egy góllal, és rengeteg kitûnõ szereléssel segítve csapatát. Fabio egyik legnagyobb erényének higgadtságát tartják, akárki is legyen az ellenfél, emberére akad Grosso személyében! A 2005-2006-os idényben 20 bajnoki mérkõzésen szerepelt a szicíliai alakulatban, remekül teljesítve, amit Marcello Lippi, a Squadra Azzurra újdonsült szövetségi edzõje is honorált! A 2006-os világbajnoki selejtezõk közül öt meccsen vett részt, egy góllal hozzájárulva a kvalifikációhoz! A németországi világbajnokságon az olaszok hõse volt, kiharcolt egy 11-est az utolsó pillanatban az Ausztrálok ellen, majd a házigazdák ellen õ szerezte a döntõbe jutást jelentõ gólt. A VB-n nyújtott teljesítményét azzal fejelte meg, hogy õ lötte a döntõben az utolsó olasz 11-est, amivel világbajnokok lettek. Az Internazionale még a torna kezdete elõtt megállapodott a Palermóval. 5.5 millió euróba (+ Dellafiore kölcsönjoga) került, és 2010-ig szóló 4 éves szerzõdést írt alá a klubbal.