A szúrós tekintetű "dühös ember" igazi focistacsaládból származik, hiszen apjának egyik testvére, Jorge ott volt az 1996-os angliai VB-n az argentin csapat tagjaként, s később edzőként a Realt kétszer is bajnoki címtől megfosztó Tenerifén Valdano elődje volt, majd a '94-es VB-n a szaúdiak szövetségi kapitánya. Apja, Santiágo Hernán, egykoron természetesen szintén profi focista, testvére segédedzője volt Tenerifén, s hogy még kerekebb legyen az élet, Solari testvérét Tenerifén megismerte a csapat akkori ásza, az argentin Fernando Redondo s el is vette feleségül! Solari és Redondo tehát sógorokká és kollégákká váltak, kis híján Madrid után Milánóba is követte őt Santiago! A Solari-família Rosario környékére való, a kis Santiago Hernán is ott látta meg a napvilágot s ott is kezdte el a karrierjét a helyi Newell's Old Boysnál. 20 éves kora előtt már kiegészítő ember, majd kölcsönadták erősödni a Renato Cesarini csapatának a másodosztályba. Ezt a csapatot egy egykori River Plate-menőről nevezték elé, s a fiú is oda igazolt 1996-ban, némi meglepetésre. S hogy milyen gárdába? Crespo nemsokára eligazolt, de ott maradt a király, Enzo Francescoli (Zidane és az ő példaképe is!), Sorín, Ortega, Gallardo, Almeyda, Medina Bello, Berti, Berizzo, Salas és a paraguayi védőduó, Ayala és Rivarola. A közös bennük, hogy mindannyiukat láthattuk már egy vagy több VB-n...

Érdekes módon a 20 éves Solari meglepően sokat játszott a Berti-Ortega-Francescoli-Sorín-Gallardo-Leo Astradara-féle középpályássor cseréjeként. Argentínában egyébként évente két bajnokságot rendeznek (ha éppen nem sztrájkolnak, verekednek, eltiltanak), az Aperturát (Nyitány) és a Clausurát (Zárás), így két és fél év alatt Santiago háromszoros bajnok lett. 1998 telén Európába igazolt az Atletico Madridba, ami az 1996-os bajnokcsapatnak már csak az árnyéka volt. Santi első szezonjában jól, a másodikban remekül játszott, de a "matracosok" 64 év után kiestek a 2. ligába. A sors megint ránevetett: maradt az első ligában, de a városban is, ugyanis a Real éppen sógora, a Milanba elengedett Redondo helyére egy kőkemény védekező középpályást keresett. Érdekes módon Redondo karrierje Itáliában egy szerencsétlen sérülés miatt gyakorlatilag véget ért, de Santiagóé éppen akkor ívelt fel, bár vetélytársa a csapatba kerülésért a frissen igazolt angol McManaman és az akkor csúcsformában lévő, talán a legjobb passzban lévő realos, a brazil Savio volt. Del Bosque csapatában a bal oldalon volt a legtöbb probléma, ha visszagondolunk a 2003-as szezonra, tulajdonképpen Zidane és Raul együtt voltak bal oldali középpályások... Sajnos az argentinnak légzésproblémái (meg is operálták emiatt) megnehezítették dolgát, de meglepően sokat játszott a Realban a bőséges konkurencia ellenére is. 2001-ben meg egyenesen rekordot döntött: a csapatban senki sem játszott nála többet a BL-mérkőzéseken (14 fellépés), a Lazio ellen duplázott is s Raul mögött a BL-góllövőlista ezüstcipőse lett 4 találattal!

Erre már otthol is felfigyeltek: Marcelo Bielsa meghívta a válogatottba, éppen a spanyolok ellen játszotta első mérkőzését 1999 novemberében. Többször szerepelt is a felkészülési mérkőzéseken, de a VB-n már nem vett részt - ami az argentinok gyászos szereplését tekintve talán nem is olyan nagy baj. A világbajnokság után egyrészt eladták vetélytársait: Makelele Londonba, Flavio Dortmundba, Celades Bordeaux-ba, Macca Manchesterbe távozott, de érkezett is egyetlen konkurense, honfitársa Cambiasso - a változatosság kedvéért a River Plate-ből. Solari nem adta fel a harcot, ha alapember nem is lett, de azért napjainkban a Realban első számú cserének lenni is óriási eredmény és megtiszteltetés. Őt nevezik ma a Real 12. emberének, aki ha éppen beáll, akkor nagyon fontos, pontokat érő gólokat szerez - az argentin válogatottban talán éppen ezért nem tudta még stabilizálni kerettagságát. Éppen ezért is kívánkozik el néha a média szerint a klubból: nem akar már a kispadon ücsörögni - felröppent a hír, hogy a Milan éppen őt szeretné leigazolni, szokás szerint sógora, a lejárt szerződésű Redondo helyére... Az Inter is élénken érdeklődött iránta, főleg, hogy 2004 tavaszán a bíróság is elismerte hogy tartoznak 10 millió euróval Ronaldo árából s Milánóból őt kérték a pénz helyett, csak éppen Santiagonak nem akaródzott mennie.

Érdekes módon Európa nagycsapatai szeretnék elcsábítani (sikertelenül) a madridiak kispadjáról: megkereste őt a Milan, az Inter, a Manchester United, a Lazio, a Roma és 2004 végén maga a Barcelona (!) is, de ő mindannyiszor nemet mondott. Luxemburgo alatt első számú csereember lett a középpályán, amit kiváló játékkal, kőkemény védekezéssel és a Real Mallorca ellen az Év góljával hálált meg a Pekerman alatt a válogatott keretben is stabil helyet kiharcoló játékos!
2005 nyarán mindössze kétmillió euróért távozott Madridból Milánóba, szerződésében ugyanis szerepelt egy kitétel, miszerint ha nem játszik a mérkőzések bizonyos százalékán (egyes hírek szerint 80) kezdőként, szinte ingyen távozhat. Mivel a Realnál továbbra sem számoltak vele a kezdőben (Julio Baptista érkezett is erre a posztra), nehéz szívvel a távozás mellett döntött. Három évvel korábban Solari a Ronaldo-transzfer kapcsán kis híján az Inter játékosa lett, de akkor nem tudtak megegyzni vele Morattiék: "Ne beszéljünk most erről, itt vagyok mert az Intert választottam. Sok profi év van mögöttem és a középpálya minden posztján játszottam már különböző taktikai variációkban. Jobb és bal oldalon, középen, irányítóként és védekező középpályásként; voltam már csatár és hátvéd is, azaz egy poszt sem jelent számomra problémát. Azt hiszem hozzá tudom segíteni Mancinit céljai eléréséhez." - nyilatkozta optimistán első milánói sajtótájékoztatóján.