A 11 éves, szőke (!!!!) rágógumi- és kólaimádó kisfiú kedvenc klubjában, a Sporting Lisszabonban kezdett el futballozni s hihetetlenül fiatalon, már 16 évesen bemutatkozhatott a nagyok között - ekkor már egy éve a felnőttekkel edzett! Első klubja egyébként az érdekes nevű Rágógumi FC volt a Cova de Piedad nevű kerületben felnőtt srácnak, aki az iskolában is remekül tanult. Apjával, Antonioval együtt járt a helyi Sporting meccseire, példaképei Futre, Oceano, van Basten, Jordao és Cahalan voltak. Érdekes módon a bolondok napján debütált a Maritímó ellen s ezt még két fellépés követte. Első edzője Queiróz volt! Ekkor már a portugál ifiválogatott tagja volt: 1988-1991 között ifjúsági világbajnoki és Európa-bajnoki aranyat, EB-ezüstöt és VB-bronzot söpörhettek be! Társa volt többek között Rui Costa, Abel Xavier (előbbit Zidane érkezése előtt, utóbbit 2003 végén hozták hírbe a Reallal), a marcona Jorge Costa, Peixe, Vítor Baia, Fernando Couto és Joao Pinto, aki 15 évesen már apa volt... Szinte csodával határos, hogy igazából csak 1991-re lett állandó tag a Sportingnál, akkor viszont annyira, hogy a válogatottnál is számításba vette bizonyos Carlos Queiróz - honnan is ismerős a neve? A Sportingnál edzője Bobby Robson majd Peres volt s dolgozott klubjában a magyar Mészáros Ferenc, a kitűnő kapus, aki 1982-ben a VB-n védte kapunkat. Nem voltak rossz csapattársai Figónak: a bolgár Balakov, a lengyel Juskowiak, a holland Stan Valckx mellett tanult bele a profiéletbe. Első és egyetlen hazai titulusát a hosszú, lobogó hajat viselő fiú csak 1995-re szerezte meg, elhódítva a portugál kupát a bolgár Jordanov két találatának köszönhetően. Ekkor ugyanis a fénykorát élő Barca szólította magához 124 meccs után, a holland mágus, Johan Cruyff helyet szorított neki Dream Teamjében. Szerencséje is volt a blaugránáknak: Luis nagy örömében 1994 végén aláírt a Parmának, majd 1995-ben a változatosság kedvéért a Juventusnak is - az olasz szövetség pedig két évre eltiltotta az Itáliába való igazolástól, amivel a Barca járt igen jól...

Akkoriban nehéz helyzetben voltak az idegenlégiósok, hiszen az előző évben Romárió, Ronald Koeman, Sztoicskov és M. Laudrup küzdött a három légiós helyéért - Figo szerencséjére először a középpályás dán távozott (éppen a Realba), majd feloldották a légióskorlátozást. Persze kitűnő spanyolok is játszottak arrafelé, elég ha csak Zubizarretára, Goycoecheára, Beguiristainra, Baqueróra, Julio Salinasra gondolunk. A zseniális Cruyff megtalálta Figo igazi helyét a csapatban: jobb oldali félig csatár-félig középpályást nevelt belőle. Itt kapta becenevét is: sörénye miatt viccesen csak Oroszlánkirálynak hívták. Amikor leigazolták utána sportingbeli edzőjét, az angol Bobby Robsont s elé a fiatal Ronaldót, egy év alatt három trófeát nyertek! Később ugyan a bajnoki címet elhappolta tőlük a Real s érkezett van Gaal, az "idióta diktátor", de Figo helye megkérdőjelezhetetlen maradt, begyűjtött még 1-1 spanyol bajnoki és kupacímet s egy Európai Szuperkupát. A 2000-re széteső Barcában egyértelműen ő volt az, akit egyetlen rossz szó sem érhetett, hiszen zseniálisan és gólerősen játszott. A katalánok csapatkapitánya is lett, őt választották a liga legjobb idegenlégiósának és középpályásának - az európai focilapok pedig az év legjobb játékosának választották! Hogy miért lett mégis a Real játékosa a Barcában 172 meccsen 30 találatot elért titán? Ez csak nemrég, 2003 végén derült ki: a kirobbantó ok az volt, hogy Figo jobb fizetést szeretett volna kicsikarni a Barcától, de Nunez elutasította, mondván, még élő szerződése van. Erre Figo azt találta ki, hogy zsarolásul leszerződik a Real legesélytelenebb elnökjelöltjével, Florentino Perezzel, miszerint ha az lesz a Real elnöke, akkor ő Madridba szerződik nyáron, különben 5 milliárd pesetát (25 millió dollárt) kell fizetnie a királyi klub kasszájába kártérítésként!

Az ötlete kétszeresen sem bizonyult jónak: a Barca vezetősége nem dőlt be a trükknek, ráadásul az addig 10%-kal álló Perez kijátszotta a Figo-adut, erre a tagok őt választották meg elnökké. Figo persze kétségbeesett s arra kérte a Barca elnökségét, hogy fizessék ki a 25 milliót (saját játékosukért!), de ők erre nem voltak hajlandóak. Végül a Real leszurkolta a kivásárlási árat, a 65 millió eurót, így Figo - tetszett, nem tetszett - Madridba költözött. Ráadásul az összeg nagy részét a Telefónica nevű távközlési cég tette le az asztalra Figo marketingjogai fejében. Ettől fogva a Real minden barcelonai fellépése kész becsületsértés volt számára: dobálták üveggel, mobiltelefonnal, almával, disznófejjel, írták nevét guminőre... Egy-egy szögletnél olyan jelenetek zajlottak le, mint amikor Áts Feriék beleszaladtak a Pál utcaiak bombazáporába:). Becsületére legyen mondva, hihetetlen formában játszott 2001-ben, döntő szerepe volt abban, hogy a madridisták négy év után újra bajnoki címet ünnepelhettek - ő pedig bezsebelhette az Aranylabdát, Beckham és Raul előtt. 2001-ben nagyon szerette volna ha leigazolják mellé Rui Costát, de szerintem Zidannal sem jártak rosszul... Ősszel Luis egyenesen zseniálisan játszott, főleg Zidane még Torinóból származó eltiltása miatt a nélküle megvívott BL-ütközeteken, tavasszal viszont kegyetlen rosszul ment neki, a szurkolók valósággal lekiabálták a pályáról... Később kiderült, olyan súlyos térdsérülése volt hogy egy átlagember lépni sem bírt volna a fájdalomtól! Néha szinte sírt a pályán (a labda is, ha vele találkozott), de a 2002-es BL-aranyban fontos szerepet játszott, igaz, a Glasgow-i döntőben a közönség megtapsolta Del Bosquét amikor az végre lecserélte Figót!

Kellemetlen sérülése első és utolsó VB-jére is elkísérte, többek között ezért sikerült oly' gyászosra a luzitánok ázsiai szereplése. 2003-ban már sokkal jobban játszott, ha nem is nyerte vissza egykori zseniális formáját - talán mert Zidane és Raul mellett mégis csak a harmadik ember a középpályán - ördögien cselezett és sok gólpasszt adott s 33 meccsen 10 gólt ért el, ami remek teljesítmény. A 11-esekkel gyűlt csak meg baja: az Atletico ellen elhibázott büntető majdnem a bajnoki címbe került, míg a Juvéval szembeni büntetőrúgása (azaz inkább labda ellen elkövetett merénylete) már a BL-ből való kiesést jelentette. 2003 nyarán érkezett mellé Beckham (akivel ő beszél legtöbbet a csapatból jó nyelvtudása miatt), így egyértelműen a harmadik helyre szorult vissza a középpályán, de érdekes módon ősszel megint nagy formába lendült, bár azért néha érződött produkcióján a kor - igaz, arra büszke lehet hogy a szintén jobb oldali középpályás David középre szorult miatta. Egy dologban azért megelőzte Beckhamet: amikor az angolnak még hírét sem hallottuk, neki már topmodell felesége volt Helene személyében, akivel már akkor együtt élt amikor még csak "egyszerű ember" volt. A futballisták hírhedt szellemiségére rácáfolva intelligens elme: kedveli Goyát, Picassót és Velasquezt, s szereti a lovakat is. Időközben még egy dologban megelőzte Beckset: 2004 februárjában 100. válogatottbeli fellépésén lefocizta a pályáról a Real angolját! Utolsó kontinenstornájára készülve a szenvedő Real legjobbjának bizonyult, s ha a többiek is így játszottak volna mint ő, akkor nem ilyen szégyenletes szezont zártak volna a galaktikusok...

Nyáron sem lehetett rá panasz a hazai rendezésű EB-n: bár nem játszott csúcsformában, az elsőtől az utolsó percig kőkeményen hajtott. Madridba visszatérve sem lankadt, a BL-ben például sokáig a hátán vitte a fehéreket, csak azt a fránya, 2006 nyarán lejáró szerződését nem hajlandó meghosszabbítani a vezetőség... Egy fél év alatt megunta mellőzöttségét és a kispadot, így nyáron elfogadta az őt már évek óta invitáló Inter ajánlatát s két évre a milánóiaikhoz szerződött, ahol évi 4.5 millió eurót fog keresni. A Real ingyen elengedte őt, csak ne kelljen a következő szezonra dukáló hat millió euró körüli bérét állniuk...