A kis Szinisa az egykori jugoszláv FK Vojvodinában kezdte profi pályafutását, akikkel 1989-ben nagy meglepetésre bajnok tudott lenni, s a következő évben a BEK-ben a Honvéd ellen játszva Magyarországon is láthattuk az akkoriban még lobogó hajzatú középső védekező középpályást. Ekkor már ifi- és felnőtt válogatottnak, valamint junior-világbajnoknak mondhatta magát a Proszinecski-Suker-Aszanovics-Boban-féle vonulattal. Közben leigazolta őt a kor jugó sztárcsapata, a Crvena Zvezda, akikkel két bajnokságot, egy BL-t és egy Világkupát nyert! Nem volt rossz a legalább hét akkori Európa-klasszist felvonultató vörös csillagos csapat: Stojanovics - Jugovics, Marovics, Sabanadzovics, Belodedicsi - Najdoszki, Proszinecski, Mihajlovics, Pancsev, Szavicsevics - Binics (Jovanovics, Momcsilovics, Tosics, Sztosics, Lukics); edző: Ljubomir Petrovics.

Ezután, mint ahogyan az összes valamirevaló honfitárs focista, ő is külföldre távozott, az AS Romába. A farkasoknak akkoriban nem volt erős kerete a nagy játékosok ellenére sem (Giannini, Fonseca, Balbo, Aldair, Carboni, Cappioli), így aztán rendre a középmezőnyben foglaltak helyet Mazzone edző fiai. Két év múlva váltott: az akkoriban rendre a dobogóért harcba szálló Sampdoria igazolta le Eriksson edző külön kívánságára. Az angol tréner nagy hatással volt rá: ő tette először hátra a középpályáról a védelem tengelyébe. Azonban a genovaiak rendre eladogatták legnagyobb sztárjaikat (Montella, Karambeau, Boghossian, Seedorf, Jugovics), s egyre hátrább végeztek a tabellán amíg szépen ki nem estek. Szinisa időben váltott: 1998-ban a Cragnotti-féle Lazióba igazolt az új edző, Eriksson kívánságára... Közben részt vehetett "új" országa első nagy világversenyén, az 1998-as France98-on és az EURO2000-en is, bár ez utóbbi tornán inkább durvaságaival, mintsem sebességével tűnt ki.

De a Lazióban kárpótolta magát: két olasz kupát, egy KEK-et és két olasz Szuperkupát gyűjtött be a kékekkel, s nem hagyta el őket a 2001-es anyagi csőd után sem. Stammal vagy Nestával együtt a liga egyik legjobb középső duóját alkotta, s kiemelkedő átlagokat produkált rendre, egykori csapata ellen pedig mesterhármast ért el - söprögetőként! A bal lábas, a válogatottól 2003-ban visszavonuló bombázó egy másik rekordot is tart: ő lőtte poszttársai közül a Serie A történetében a legtöbb szabadrúgásgólt. Nagyon jól megértette magát Mancinivel 2002-2004 között, így nem meglepő, hogy Mancio magával vitte bizalmi emberét Milánóba is. Mihajlovics alapember lett Cannavaro és Materazzi helyén Ivan Cordobával, s bár igen sokszor hibázik, átlaga sem verdesi az eget (5.9), de szabadrúgásai, beadásai kárpótolják a vezetőket és a drukkereket, ám "gyorsasága" már nem engedélyez újabb teljes szezont számára a futball csúcsain. Nagy kár érte, egy korszak jelképe akasztja szögre lőporfüstös csukáját...