Roberto Mancini a mérkőzés előtt elmondta, hogy győzni szeretne a Milan ellen. Nos ezt a taktikai hadrenddel nem nyilvánította ki, mivel egyedül Adriano volt klasszikus támadó, a középpályán pedig öt játékos: Pizarro, Cristiano Zanetti, Stankovic, Figo és Cambiasso kapott szerepet. A kaput Julio Cesar őrizte. Recoba pedig érdekes módon még a kispadra sem ülhetett le, az Inter ultrái pedig nem foglaltak helyet a stadionban...... Ennek ellenére a kék-feketék kezdtek aktívabban, Adriano őrlődött a Milan védők között, Pizarro pedig nem igazán tudta pótolni a sérült Veront, rendkívül sokat körülményeskedett néha.... Aztán a 30. perc tájékán a Milan átvette a játék irányítását, az Inter pedig a kapuja elé szorult. Gilardino időnként hatalmas  színészi képpességeiről is tanúságot tett, Burdisso, és Materazzi eseténél is egyből elesett... A szünetben tehát 0-0 volt az állás. A második félidőben nem változott semmi, mindkét csapat előtt adódtak lehetőségek, az Inter legangyobb ziccerét Figo puskázta el, Stankovic mesteri labdát adott a portugálnak, aki föléfejelt... Pedig ha ez pár centivel beljebb megy minden másképpen alakulhatott volna.... Öt percre rá az Inter védelme hatalmasat hibázott, Kaladze előbb levette a labdát, aztán kegyetlenül bevágta, vezetéshez juttatva ezzel a Milant. Az Internek támadnia kellett, Mancini a 76. percben behozta Martinst Cristiano Zanetti helyére, (kérdés miért ilyen későn.?), majd Solari is beállt a végére, de két nagyobb helyzetet leszámítva nem volt esélye az Internek az egyenlítésre. Előbb Cambiasso fejelt a kapu mellé, aztán Stankovic löketét védte Dida, így maradt az 1-0, és mostmár 5 ponttal megy a Milan.....